Felhasználó név Jelszó

Elfelejtettem a jelszót

REGISZTRÁCIÓ

 Emlékezz rám

„A hit és remény a gyógyítás feltétele, a szeretet a gyógyítás eszköze…”

dr. Tahy Ádám– Tahy Ádám kardiológus hosszú pályafutása során volt a Balatonfüredi szívkórház, valamint a Budapesti Szent Ferenc Kórház igazgatója is. Mára egyértelműen a gyógyítás maradt. Vagy tévednék?

– Számomra a gyógyító munka volt mindig a legfontosabb és kórházigazgató sem lettem volna a betegellátó munkában való közvetlen részvétel lehetősége nélkül. Meggyőződésem, hogy egy magasan specializált szakkórházban, vagy egy felekezeti kórházban a különleges követelmények, vagy a sajátos szemlélet miatt a gyógyítás, a betegápolás, a tudományos munka és az oktatás olyan mértékben összefonódnak és kölcsönösen kiegészítik egymást, hogy nem árt, ha az intézetért felelős személy mindegyik részfeladattal foglalkozik. Persze ez teljes elkötelezettséget, odaadást és egész napi (és hétvégi ) elfoglaltságot jelent. Ezért volt az is, hogy a legutóbbi időkig havi rendszerességgel éjjeli ügyeleteket vállaltam a kórházban. Ügyeltem, mert az akut betegellátás örömet okozott és azért is, hogy tudjam, hogy mit követelhetek meg munkatársaimtól. A gyógyítás mellett jelenleg is fontos része életemnek az egészséges életmód terjesztés és ezen belül a szívbetegségek primer és szekunder prevenciója. Ez utóbbi miatt lettem elkötelezett híve Dean Ornish amerikai kardiológus professzor nevéhez köthető átfogó életmód-változtató programnak. Régi tervem még a balatoni „szívbarát” primer prevenciós program beindítása, amelynek központi eleme lenne a balatoni kajakozás népszerűsítése.

– Egy katolikus egészségügyi intézmény egykori vezetőjenek életében fontos szerepet játszik a hit. Másképpen gyógyítanak egy felekezeti kórházban, mint egy államiban?

– Meggyőződésem szerint minden ember és különösen a hivatásszerűen a betegekkel foglalkozó orvos és ápoló életében fontos szerepet játszik a hit.  A hit abban, hogy segítenünk kell, és hogy tudunk is segíteni szenvedő embertársainknak. Ebben az összefüggésben a hit és remény (fides: hit, remény, hűség) a gyógyítás feltétele, a szeretet (caritas) a gyógyítás eszköze. A sikeres gyógyításhoz természetesen még tudásra és mély alázatra van szükség. A transzcendens hit más, több mint az említett ún. hétköznapi hit.  A kérdésére válaszolva úgy gondolom, hogy a felekezeti kórházban nem gyógyítanak másképpen, mint egy „állami” kórházban. Ennek ellenére bízom abban, hogy a felekezeti kórházak többet nyújtanak, mint az „állami” kórházak. Itt nem csak a lelkipásztori, liturgikus és egyéb tevékenységre és a külsőségekre gondolok. Sokkal fontosabb, hogy a felekezeti kórháznak hordoznia kell az adott egyház által deklarált értékeket, ami a jelenlegi anómiás, értékek nélküli világban még a más felekezethez tartozó betegek számára is (többlet-) értéket jelent.  Egy, a kórházunkban elhunyt beteg fia mondta nekem édesapja halála után: „Édesapám mélyen hívő zsidó ember volt, én nem hiszek Istenben, de itt, ebben a kórházban valahogy éreztem Isten jelenlétét”.  Úgy gondolom, hogy mindketten a szeretetet, a „gyógyítás eszközét” érezték meg kórházunkban.

– Egy rádióműsorban azt fejtette ki, hogy van összefüggés a gyógyulás és a hit között. Nagyon leegyszerűsítve, nagyobb esélye van annak: aki hisz. Ez a saját tapasztalata, vagy nemzetközi vizsgálatok is alátámasztják?

– Az utóbbi fél évszázadban számos tudományos igényű kutatás foglalkozott a feltett kérdéssel. A transzcendens hit isteni adomány, nem mérhető, így nehezen vizsgálható és kutatható.
Én ennek ellenére valószínűnek tartom, hogy pozitív összefüggés van a hit és a gyógyulás között. A vallás gyakorlása (a templomba járás, az imádkozás gyakorisága, a közösségi hitéletben való részvétel, stb.) mérhető és vizsgálható. Az ezzel kapcsolatos tudományos kutatások azt bizonyították, hogy a vallásukat gyakorló hívők ritkábban betegszenek meg, kevesebbet vannak kórházban és várható élettartamuk lényegesen hosszabb, mint a nem vallásos kontrollcsoporté. Ezt bizonyítja például a vallásos és nem vallásos kibucok lakosságának prospektív vizsgálata is. Ennek hátterében számos tényező mellett a vallásos csoport egészségesebb életmódja, a ”szociális háló” és a vallásos emberek sokkal sikeresebb stressz-megbirkózó képessége (coping) állhat.

– Hazánkban és a világ legtöbb országában még mindig tarolnak a szív- és érbetegségek. Egy Nobel-díjas kutatással sikerült végre bebizonyítani, hogy ezek a betegségek csupán az életmód megváltoztatásával szinte teljesen (95%-ban) megelőzhetőek, meglétük esetén pedig vissza is fordíthatóak. Ez lenne az Ornish-program lényege, amivel újabban foglalkozik.

– Az már régóta ismert, hogy az életmódnak – annak, hogy hogyan élünk, táplálkozunk, mennyit mozgunk, hogyan reagálunk a környező világ kihívásaira, stb. –, döntő szerepe van egészségünk megtartásában és bizonyos betegségek kialakulásában. Ornish és munkacsoportjának érdeme, hogy „high tech” módszerekkel bizonyították, hogy átfogó  életmód változtatással, megfelelő diétával, rendszeres mozgással, különböző stresszkezelő technikákkal és ún. támogató csoport kezeléssel a súlyos koszorúér betegség progressziója nemcsak megállítható, de vissza is fordítható. A 2009. évi orvosi Nobel díjat Ornish egyik munkatársa, Eisabeth Blackburn kapta a telomeráz enzimmel kapcsolatos kutatásaiért. Ornish munkacsoportja mutatta ki azt is, hogy az átfogó életmód változtatás (az ún. Ornish-program) fokozza a telomeráz enzim aktivitását és ezzel hozzájárul a kromoszómák stabilizálásához, ami szoros összefüggésben áll sejtjeink várható élettartamával is. Az intenzív életmód változtatás befolyásolja a gének expresszióját is (down regulation és up regulation).  Mindennek nem csak elméleti, de óriási gyakorlati jelentősége is van

– Ahogyan a sláger is mondja: mindenkinek van egy álma. Önnek sikerült megvalósítani a sajátját?

– Közel negyven éve, hogy egy fővárosi kórházban az akkori főnököm megbízott az akut koronária egység megszervezésével. Már akkor foglalkoztatott a gondolat, hogy ha a betegeket nem tudjuk motiválni életmódjuk megváltoztatására, ha tovább is cigarettáznak, nem mozognak, nem tudnak kitörni szorongásaikból, ha nem hisznek önmagukban és gyógyulásukban, úgy minden igyekezetünk ellenére a beteg további sorsa bizonytalan marad. Az álmom az volt, hogy az emberek életmóddal kapcsolatos attitűdjét meg lehet és meg tudjuk változtatni. Azóta kiderült, hogy erre van esély, de a dolog nehezebb, mint gondoltuk. Ez a rossz hír. A jó hír az, hogy már látszik az alagút vége és közben én is igyekszem mécseseket gyújtani. A másik jó hír, a megvalósult álom: kiváló gyermekeim és aranyos unokáim vannak.

 

B. Király Györgyi