Rossz a hangulatom, nem találom a helyem. Ilyenkor kell lemenni kocogni – győzködöm magam. Reggeltől kisebb-nagyobb megszakításokkal esik, de most épp esőszünet van: gyerünk! Ahogy az egyik fiam szokta mondani: ha nincs hozzá kedved, akkor „csináld izomból”!

Reggelre meghalt a számítógépem. Pontosabban „széttöredezett”a Windows, tudtam meg a szervizben a szakszerű magyarázatot. A szerelő lakonikusan hozzátette, lehetett rá számítani. Merthogy átlagosan kétévente újra kell telepíteni az operációs rendszert, és az enyém épp most volt kétéves. Örüljek, hogy nincs nagyobb baj. Megúszom 15 ezerből, holnap estére kész lesz. Mekkora öröm!

És ráadásul nem tudom elérni a gépemből az étkezési naplómat, amit épp mától kellene vezetnem. Rossz a hangulatom, nem találom a helyem. Ilyenkor kell lemenni kocogni – győzködöm magam. Reggeltől kisebb-nagyobb megszakításokkal esik, de most épp esőszünet van: gyerünk! Ahogy az egyik fiam szokta mondani: ha nincs hozzá kedved, akkor csináld izomból! A kritikus pillanat a beöltözés: amikor rajtam van a futócipőm, már nincs visszaút. Az első pár száz méteren még morcos vagyok, nem érzem a tempót, a talajt, a szervezetem még tiltakozik a reá váró megpróbáltatás ellen. De már tudom, ma is meglesz a hat kör, és a végén kellemesen fáradtnak és boldognak érzem magam.

A futás évtizedekig plátói szerelem volt az életemben: vágytam rá, de nem hittem, hogy valaha közelebbi kapcsolatba kerülünk… Hiányzott hozzá a kondíció, a megfelelő technika, a bátorság és a kitartás. Most már tudom, hogy a legnagyobb hiba a túl gyors tempó volt.  Voltak próbálkozásaim, de annyira bénának éreztem magam, hogy néhány alkalom után mindig feladtam és évekre eltemettem futóálmaimat. Most már tudom, hogy igazuk van a tanácsadóknak: ha nincs komoly sportolói múltad és az utóbbi fél évben nem mozogtál semmit, ha túlsúlyod van, nem szabad erőltetni a futást, gyaloglással kell kezdeni! Ha hetente 3-4 alkalommal tempósan gyalogolsz 20-30 percet, pár hét után hihetetlen fejlődést tapasztalsz!  Kezded élvezni a mozgást, a tested megszokja a terhelést és akármilyen korban és kondícióban vagy, magadhoz képest egyre javulsz. Aztán egy nap észreveszed, hogy a tempós gyaloglásba pár lépés kocogás, azaz lassú futás keveredik. Nekem egy évbe telt, mire idáig eljutottam. 

Ha a kocogás-futás lesz az a mozgás, amit rendszeresen végzel, javaslom nézd meg a Forest Gump című filmet Tom Hanksszel a főszerepben. Egy kritikus pillanatban, amikor nem tudja, hogyan tovább, a főhős –  (Forest Gump) –  elkezd futni, és hamarosan százak csatlakoznak hozzá. Sugárzik a jelentből az az euforikus állapot, amit futás közben te is átélhetsz. Amikor eljutsz odáig, hogy gyaloglás, kocogás, futás közben tartósan egyensúlyban van  a légzésed és a mozgásod,  neked is elszabadul az agyadban az endorfin, ami nem más mint boldogsághormon. Kisepri az egész napi stresszt, aggodalmaskodást, a fáradtságot, lehangoltságot is. Energiával tölt fel, erős leszel, megoldhatónak érzed a gondjaidat, és a végén akár az egész világot magadhoz ölelnéd. Ez utóbbi érzés valóban ragályos, nézd meg a résztvevők boldog, elragadtatott arckifejezését az utcai futóversenyek végén. 

Ornish doki szerint, ha csak a betegségektől való félelem motiválja életmódváltásunkat, nehéz lesz éveken át betartani a programot. Csekély vigasz és minimális motiváció, hogy majd tíz évvel tovább élek, ha most nem találok örömet a mindennapokban. A jó hír, hogy a mozgás fantasztikus örömforrás!  Akkor is, ha eddigi életedben alig élted meg  ezt az örömöt. 

Most vasárnap egész nap Vivicitta  futóversenyek lesznek a Városligetben, gyere, ismerkedj az amatőr futók vidám, könnyen barátkozó  közösségével.