A mai jóga órán életemben először szabályos tarkóállást produkáltam. Majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Hogy miért olyan nagy dolog ez? Mert hatvanéves vagyok és életem túlnyomó részét mindenféle sportolás nélkül éltem le.

Kislánykoromban sokszor fájt a fejem, aminek az lett a vége, hogy felmentettek tornából. Így aztán belenőttem és beleszoktam az ügyetlenségbe, később már azért nem tornásztam, nehogy elcsúfítsa a rossz osztályzat a bizonyítványt. 
Fiatal koromtól enyhe túlsúlyom volt, a szülések persze tovább gyarapítottak. Harmincas éveim közepén már gyakran fájt a térdem, merev volt a nyakam, és ha sokáig álltam, vagy ültem, megfájdult a derekam. Jó hangosan lihegtem, mire felértem a harmadikra, és húsz métert se futottam a busz után.
Néha próbálkoztam változtatni: elkezdtem uszodába járni, aztán néhány hónap után abbahagytam, nem volt elég kitartásom, és talán az ösztönzés is hiányzott.
Még a fitness klubok, és az aerobik előtti korban többször belekezdtem a kondicionáló tornába, de ez sem lett az életem része.
Az egyik munkahelyemen, a nyolcvanas évek elején, aki jelentkezett, részt vehetett egy komoly egészségi szűrésen a sportorvosi intézetben. Hosszas hezitálás után rászántam magam. Eléggé mellbevágott, amikor feketén fehéren olvastam, hogy 15 kg túlsúlyom van, a testem edzetlen, izomzatom és az állóképességem gyenge. Térdfájásom oka kopás és a gyenge tartóizomzat, a hátam a rossz tartás miatt fáj, a nyakam pedig az egyoldalú ülőmunka miatt görcsöl.
Ekkor negyvenéves voltam. Innentől kezdve, ha megjelent egy könyv az amatőr sportról, biztos megvettem. Kenneth Cooper könyveit rongyosra olvastam, Monspart Sarolta futókönyvét úgyszintén. Az elméletet már fújtam De csak ritkán, pánikszerűen vágtam bele, többnyire a futásba, aminek több napos kemény izomláz, rándulás, újabb mozgáscsömör lett a vége. És újra a rossz közérzet, nehéz vagy, túlsúlyos és merev, feszül, sajog a tested. Néhanapján fogyóztam, nem túl komolyan és persze nem sok eredménnyel. Nagyjából azt főztem és ettem, amit otthon az anyámtól megtanultam, és tele voltam előítéletekkel, ha a reformétkezés szóba került. Még nem voltam kész az életmódváltásra.
Közben felnőttek a gyerekeim.
Az egyik fiam megelégelte a nyavalyáimról szóló beszámolókat – akkoriban már hosszabb ideje a padlón aludtam komoly derékfájdalmaim miatt. Szelíd erőszakkal beíratott a saját személyi edzőjéhez és megajándékozott egy éves edzőtermi bérlettel is. Ez az edző – orvosi háttérrel – foglalkozik kövérekkel, korosakkal, betegekkel is – engem is elvállalt. Nagyon kemény világ jött rám!  Egy évig minden áldott nap valamennyi étkezést naplózni kellett, a folyadékot is. Ha utólag írtad a naplót, rájött. Ha kozmetikáztad, rájött. Mindenre rájött. Hála Istennek. Így tudtam lefogyni 13 kilót. És hetente 3x1,5 óra edzés. Félóra futógép, bicikli vagy ellipszis, aztán egy óra hát-, has-, mell-, kar-, láberősítés. Egy év alatt két ruhaméretet karcsúsodtam, de ami sokkal fontosabb, eltűntek a mozgásszervi panaszaim! Újra ágyban aludtam, és alszom azóta is, és nem fáj a derekam!
Ekkor 57 éves voltam. Közben annyira megkedveltem ezt az egészségesebb életet, hogy ez lett a hobbim, vagy mondhatom úgy is, szenvedélyem. Ma pedig, néhány hónap rendszeres jógázás eredményeként, sikerült a szabályos tarkóállás is!  Egyszerűen boldog vagyok!