Felhasználó név Jelszó

Elfelejtettem a jelszót

REGISZTRÁCIÓ

 Emlékezz rám

Öregedés és öregedési elméletek

 

Miért öregszünk, és miért halunk meg? Erre a kérdésre még nem sikerült egységes, minden szempontból kielégítő választ találni, csak részleges érvényű feltételezéseink vannak. A legtöbb elméletalkotó úgy gondolja, hogy a fejlődés jól szervezett menetével szemben az öregedés folyamata véletlenszerű események sorozata…


... vagyis sztochasztikus és determinálatlan, a szervezet állandó újjáalakítása, a legáltalánosabb értelemben vett stresszek szüntelen kiegyenlítése - halmozódó hibákkal. A kiegyenlítési törekvés, és az eközben fellépő működési hibák a szervezet minden szintjén megjelennek, a molekuláristól akár az interperszonálisig. A genetikai öregedés elméletek a DNS, az örökítési anyag (a szülőktől kapott, sejtmagba zárt receptkönyv) elhasználódását, vagy az élet során romló minőségét, az élet során halmozódó véletlenszerű előnytelen mutációkat tekintik az öregedés meghatározó folyamatának. Más elméletek inkább a meghatározottság, az előre programozottság mellett foglalnak állást, ilyenek a telomérek fogyására, vagy az életet meghosszabbító örökléstani kombinációkra építő elméletek. Mindkét oldal számos bizonyítékot tud felhozni.

A szabad gyökök halmozódó károsító hatásáról szól az öregedési elmélet másik nagy csoportja. A szabad gyökök elsősorban a mitokondriumokban keletkeznek, a sejt számára szükséges energia előállítása során, és fontos élettani szerepeket töltenek be, de károsíthatják is a sejt molekuláit, különösen a sejt és sejtszervek hártyáit, a membránokat. A károsodott molekulák a szervezet számára idegen anyagot jelentenek, és az immunrendszer aktiválódását, gyulladásos reakciókat váltanak ki.

A sejteknek van saját szabad gyök lekötő képessége, ez azonban az öregedés során egyre inkább veszít a hatékonyságából. A következmény a membránok „keményedése”, áteresztőképességük csökkenése, a szervezet egyre több szövetére kiterjedő gyulladásos reakciója, és végső soron a funkciók átfogó csökkenése. A szabad gyökök a sejt DNS-t is károsítják, így a genetikai és szabad gyök elmélet végső soron átfedésben van. 
A hormonális rendszer is változik a korral, egyes hormonok mennyisége csökken, míg másoké nő. Az öregedési folyamatokban az inzulin és a kortizol növekedésének van különösen negatív, romboló hatása.
Mindezeket a folyamatokat az életmód siettetheti, vagy késlelteti. A bevitt tápanyagok mennyisége és minősége, a fizikai aktivitás van leginkább befolyással. Az életmóddal kapcsolatos tényezők gyakran kettős hatást mutatnak, a „nagy adagban méreg, kis adagban orvosság” közismert tapasztalata szerint. Ezt a megfigyelést tágítja ki az öregedés hormetikus elmélete, amely főképp a stressz kettős hatását hangsúlyozza, vagyis a jótékony stimulálás előnyeit a megterhelés negatív hatásával szemben.

 

1 | 3 »