Habár egyre többen ajánlanak különböző módszereket a fogyókúrához, a kezdeti sikerek után sajnos gyorsan visszaszedjük nehezen leadott kilóinkat. Vajon miért? Tényleg nincs megoldás? A világszerte elismert olasz űrorvos diéta helyett új táplálkozási módszert javasol. Hogyan szabaduljunk meg felesleges kilóinktól? Az elmúlt évtizedekben a nyugati világban egyik "szakértő" a másik után állt elő újabb és újabb elméletekkel. Varázsigéikben, ráolvasásaikban kalóriákról és energiaháztartásról beszéltek: arról, hogy kevesebbet kell magunkhoz vennünk, mint amennyi távozik belőlünk. Ám hiába követtük tanácsaikat: csak kövérebbek és betegebbek lettünk. Megtapasztalhattuk a "jojó effektust", azt a fogyás-hízás-fogyás-hízás hullámvasutat, ami még az egyenletes súlygyarapodásnál is többet árt szervezetünknek. Folytatva előző könyve, a világsikerű "Úgy egyél, hogy jól legyél” gondolatmenetét, új kötetében Dr. Filippo Ongaro leszámol a hamis mítoszokkal és a közhelyekkel. Mint annyiszor, az igazság most is fájdalmas. Megszakadt, eltorzult az anyagcserénk és környezetünk közötti -- eredetileg oly természetes -- kapcsolat. Ami pedig ezt a törést okozza, az nem más, mint amit eszünk: az agyonfeldolgozott, kalóriadús, ám valódi értékes tápanyagokban mégis szegény élelmiszerek tömege. A nemzetközi hírű olasz orvos, aki pár éve még az Európai Űrügynökségnél az égi utazók egészségét óvta, most a földön járókkal is megosztja tapasztalatait. Felhívja a figyelmet arra, hogy a helyes táplálkozás oktatása éppoly fontos, mint az érzelmi nevelés. A 21. század genetikára épülő táplálkozástudománya, a nutrigenomika legújabb eredményeire támaszkodva, mégis közérthetően fejti ki: mit, mikor, mennyit és hogyan együnk, hogy jól érezhessük magunkat, s egészséges, értékes életet élhessünk. A könyvből kiderül: az étel nem ellenségünk, hanem értékes szövetségesünk. Amit eszünk, az minden gyógyszernél és életbiztosításnál többet ér -- csak helyesen kell megválasztanunk. Megtudhatjuk: miért jobb egy marék mandula vagy dió, mint egy zacskó ropi. Megdöbbenhetünk azon, hogy korunk ketreces baromfigyáraiból a csirke 50 százalékkal zsírosabban kerül ki, mint baromfiudvarban tartott társa. És ne igyunk tejet -- mert "nincs még egy faj, amelynek egyedei a szopós korból kinőve egy másik faj tejét isszák". Ne együnk kutyafuttában, állva! Ne sajnáljunk legalább 20 percet eltölteni egy-egy étkezéssel! Jól rágjuk meg az ételt, élvezzük ki az ízeket! Hogy ez miért fontos? Mert a stressz több zsír raktározására készteti szervezetünket. Evolúciós emlékezetünk szerint a stressz kéz a kézben jár az éhezéssel, a veszéllyel, a meneküléssel. Ha a könyvet végigolvasva rátérünk a Dr. Ongaro által kijelölt útra, nem kell tartanunk attól, hogy visszahízzuk azt, amitől megszabadultunk. A tudományos háttérrel való megismertetés után a szerző praktikus heti menüvel, ízletes ételek receptjeivel is megkönnyíti Nagy Életmódváltásunkat.
|
|