Felhasználó név Jelszó

Elfelejtettem a jelszót

REGISZTRÁCIÓ

 Emlékezz rám

Hormonpótlás – igen vagy nem?

 

Bár egy különösen intenzíven kutatott területről van szó, annak eldöntése, hogy a hormonpótlás hasznos-e a szervezet számára, az újabb és újabb tudományos eredmények tükrében nemhogy könnyebbé, de egyre nehezebbé válik a válasz. E kezelések tapasztalatairól -- több százezer résztvevővel végzett vizsgálatai alapján -- a Women's Health Initiative (WHI) egy összefoglaló tanulmányt jelentetett meg 2008-ban.

 

Az ösztrogénról

Az ösztrogén hormon, mely többnyire a petefészekben, kisebb részben a mellékvesében termelődik. A női nemi ciklus alapvető szabályozója, nélküle nem lehetnének gyerekeink. A pubertás környékén évekbe telik, mire a fogamzóképességhez elegendő ösztrogén-szint kialakul, és égy harminc évvel később ugyancsak évekig tart az az átmenet, melynek végén az ösztrogén termelődésének fokozatos csökkenése miatt elmarad a peteérés legfeltűnőbb jele, a menstruáció. Az ösztrogén közvetlen hatással van a peteérésen kívül a hüvely nyálkahártyájára, a csontok anyagcseréjére és az emlőmirigy sejtjeinek mennyiségét, működését is szabályozza. Ezen tél a vérkeringésre is hat, menstruáló nők körében ritkábbak a szív-érrendszeri betegségek, mint a többi embernél. Azonban amikor a menopauza során a petefészkek kimerülése miatt a töredékére csökken a vér ösztrogén-szintje, kellemetlen és veszélyes változások indulnak meg a női szervezetben.

A menopauza rövid és hosszú távú következményei

A változókor közismert jelei: rendszertelen menstruáció, hőhullámok, a hüvely szárazsága és viszketése, alvászavar, olykor szívdobogásérzés, rossz hangulat. Mindez évekkel a menstruáció végleges elmaradása előtt jelzi a menopauza közeledtét, ezért ezt az időszakot perimenopausának nevezzük. A petefészkek és a méh nyálkahártyája sorvadásnak indulnak, ezért ebben az időszakban már nem valószínű, de azért ki nem zárható a gyermekáldás. Az egyre rendszertelenebbé váló vérzés miatt csak utólag tudjuk megmondani, melyik volt az utolsó menstruáció. Az ezt követő időszakban már egyenletesen alacsony a nemi hormonok szintje, ezért csökkennek a fenti, ingadozó hormon-elválasztás következtében fellépő tünetek. Egyes szervek azonban átalakulnak, az érelmeszesedés, és ennek következtében a szív-érrendszeri betegségek veszélye megnő. A csontok kalcium-felvétele is ösztrogént igényel, ezért a menopausát követően csontritkulás veheti kezdetét. Egyes betegségekben eltávolítják a méhet, olykor a petefészkekkel együtt. Ez utóbbi esetben, ha a műtét még a fogamzóképes korban történt, átmenet nélkül alakul ki a menopauza. Ilyenkor a szubjektív tünetek mérsékeltebbek lesznek, ám a hosszé távé veszélyekkel fokozottan kell számolni.

Az anti-aging és a hormonpótlás

Az 1950-es évektől kezdve merült fel annak a lehetősége, hogy ösztrogén készítmények segítségével csökkentsük a menopauza kellemetlen következményeit. Ez volt az első szakmai törekvés egy természetes állapot kezelésére, hiszen a menopauza nem nevezhető betegségnek. Mindez egy új szemlélet, az anti-aging medicina alapjait vetette meg, ma már terápiás lehetőségek sora áll rendelkezésre az öregedés természetes, ám részleteiben kedvezően befolyásolható folyamatának optimalizálására. Az évtizedek során pro és kontra is számos érv gyűlt össze, ám a vita végeredménye még várat magára. A hormonpótló kezelésnek ugyanis kedvező és kedvezőtlen hatásai is vannak jelenlegi tudásunk szerint.

A hormonpótlás fajtái

Az ösztrogént adhatjuk magában, illetve a másik női nemi hormonnal, a progeszteronnal kombinációban. Mindkét esetben lehetséges a menstruációs ciklust utánozva ciklikusan, illetve folyamatosan adagolni a gyógyszert. Részletkérdés, hogy szájon át, vagy tapasz formájában folytatjuk-e a kezelést, de lényegi különbség, ha helyileg (hüvelykrém vagy -tabletta) alkalmazzuk az ösztrogént. Ez utóbbi módszer csak a hüvelyszárazságon és viszketésen segít, és nem hat a hőhullámok, vagy a csontritkulás ellen, viszont komolyabb mellékhatásokkal sem kell számolni.

A hormonkezelés előnyei és hátrányai

A hőhullámok, fejfájás, hüvelyszárazság és alvászavar csökkentése terén a hormonpótlás mindig is sikeres volt, nők százezreinek javult így az életminősége. Később a célkitűzések közé került a csontritkulás és a szív- érrendszeri betegségek megelőzése is. A csontritkulás kezelésében a hormonpótlás nagy sikert hozott, a combnyaktörések száma például kb. kétharmadára csökkent. Nagy csalódás viszont az ösztrogén kezelés érrendszerre kifejtett hatása: nemhogy nem csökkent, de nőtt az ilyen betegségek előfordulása a kezelt populációban. Jelenleg a hormonpótlással szemben a szív- érrendszeri betegségek fokozott halmozódása a legfontosabb ellenérv, az elmélet években napvilágot látott adatok hatására támogatóinak száma jelentősen megcsappant.
A hormonkezelés a daganatos megbetegedések kialakulása szempontjából sem semleges. Régóta ismert, hogy az ösztrogén kezelés kis mértékben fokozza a méhtestrák kialakulásának kockázatát, ez a hatás azonban progeszteron együttes adásával kivédhető. Emiatt az az alapelv vált általánossá, hogy akiknek megvan a méhük, azok kombinált kezelést kapnak, akik pedig méheltávolításon estek át, azok csak ösztrogént. Igen ám, csakhogy később kiderült, hogy a kombinált kezelés növeli a mellrák kockázatát, szemben a kizárólagos ösztrogén terápiával. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy akik csak ösztrogént kaptak, nagyobb eséllyel betegszenek meg petefészekrákban, ám kombinált kezelésnél ez a hatás valószínűleg nincs jelen. Meglepő módon a kezelés csökkenti a bélrendszeri daganatok valószínűségét, ami egy fontos érv a szív- érrendszeri rizikónövekedéssel szemben.

Alapelvek a WHI-vizsgálat alapján

Az egyik legtöbbet idézett vizsgálat, a Women's Health Initiative (WHI) alapján a ösztrogén plusz progeszteron kezelés esetén a mellrák, a szívinfarktus, a stroke és az egyéb trombotikus események kockázata jelentősen nő, a combnyakktörések és a vastagbélrákos megbetegedések aránya viszont csökken. Összességében a kezelt populációban több megbetegedés volt, mint a placebót szedőknél. Megjegyzendő, hogy a WHI-ban alkalmazott és vizsgált konjugált ösztrogének – az USA-ban forgalmazott, terhes kancák vizeletéből előállított gyógyszerek, melyek Európában nem is kaphatóak – a humán ösztrogénpótlás mellékhatásai ennél jóval enyhébbek. Mindazonáltal a WHI messze a legnagyobb, több százezer résztvevővel végzett vizsgálat, innen – származik a legtöbb tudásunk a hormonpótásról. A WHI alapján a következő alapelvek állíthatóak fel:

1. Hőhullám, hüvely-panaszok, alvászavar és a többi szubjektív tünet kezelésére a lehető legrövidebb idejű kezelés javasolt.
2. Csak lokális hatású szereket használjanak azok, akinek szív- érrendszeri betegsége vagy mellrákja van, vagy ezek a családjukban halmozottan előfordultak.
3. A hosszú távú kombinált (ösztrogén + progeszteron) kezelés kerülendő.
4. A csak ösztrogénnel kezeltek adatai némileg jobbak, de náluk is fokozott a stroke rizikója.
5. Minden hormonpótló kezelés előtt személyre szabottan mérlegelendő a kockázat és a várt haszon aránya. Rutinszerű terápiának nincs létjogosultsága.
6. Az alternatív módszerek mindig mérlegelendőek.

A hormonkezelés alternatívái

A dohányzás és a rendszeres alkoholfogyasztás a menopauza tüneteinek többségét rontják, mint ahogy fokozzák a mellrák, a szívérrendszeri betegségek és a csontritkulás kockázatát is, ezért kerülendőek. A csontritkulás megelőzésére egyéb gyógyszerek is rendelkezésre állnak, pusztán ezért nem érdemes ösztrogén terápiát kezdeni. A hőhullámok a hirtelen hőhatások kerülésével, szója rendszeres fogyasztásával, relaxációs technikákkal csökkenthetőek. A hüvelyszárazság kezelésére síkosítók állnak rendelkezésre. Az alvászavar relaxációs technikákkal, szükség esetén gyógyszeresen kezelhető. A rendszeres testedzés valamennyi szempontból kedvező. Az emberiség történelme égy alakult, hogy akár évtizedekkel is túlélhetjük nemzőképes életkorunkat. Jogos igény, hogy ezt az időszakot is szellemi, társadalmi és érzelmi szempontból aktívan tudjuk eltölteni. Gondosan megválasztott, egyénre szabott orvosi segítséggel sokak életminősége javítható az idősödés éveiben is.

Dr. Eörsi Dániel