Stressz – „kezelni” tudni kell |
A stressz mindennapi életünk természetes része, csak a stressz kezelését nehéz megtanulni. Hogy e technikákat elsajátíthassuk érdemes kicsit többet tudni szervezetünk e fontos válaszreakciójáról, a „jó” és a „rossz” stresszről, a stressz kiváltotta élettani reakciókról és a rosszul vagy nem kezelt stressz lélektani következményeiről.
A „jó” és a „rossz” stressz 
A XX. század egyik nagy jelentőségű tudományos felfedezése egy magyar származásé tudós, Selye János nevéhez fűződik. Selye elmélete óriási távlatokat nyitott az orvostudományban.
A stress az angol nyelvben feszültséget, megterhelést jelent. A stressz fogalmát Selye János, a XX. század egyik legnagyobb hatású tudósa alkotta meg. Értelmezése szerint a stresszreakció beépített működés, mely akkor aktiválódik, amikor a megváltozott környezethez kell alkalmazkodni. Selye megkülönböztetett jó és rossz stresszt, mindkettő igénybe veszi a szervezet alkalmazkodóképességét, de természetesen a negatív stressz jelenti a nagyobb kockázatot. A stressz a szervezet nem specifikus válasza a megszokottnál nagyobb igénybevételre, a szervezet állandóságát fenyegető veszélyre. (A nem specifikus válasz azt jelenti, hogy bár az események különböznek, a szervezetben a hatás azonos.)
Riasztás, ellenállás, kimerülés
A reakció három szakaszra bontható. Az első szakasz, mely néhány pillanatig tart, a riasztás: veszélyt jelző üzenetek érkeznek a központi idegrendszerbe, az agyalapi mirigyhez és a mellékvesekéreghez. A második szakasz az ellenállás, ez elhúzódó reakció tartós következményekkel: a mellékvesében szteroidképződés indul meg, állománya megnagyobbodik. A szív működése fokozódik, az immun- vagy a bélrendszeré csökken. A harmadik szakasz a kimerülés: ha a veszélyhelyzet továbbra is fennáll, a mellékvesekéreg kimerül, a hormontermelés lecsökken.
A vészreakció kiváltója a stresszor
A nyugati életformában az életet fizikailag fenyegető helyzet csak ritkán fordul elő. Mégis fenyegetésként észlelhetünk eseményeket, például félhetünk a szeretett személy szeretetének elvesztésétől, vagy attól, hogy nem tudunk megbirkózni az előttünk álló feladatokkal. Stresszornak azt a tényezőt nevezzük, ami a vészreakciót kiváltja. A szervezet értékeli a helyzetet, a fenyegetés nagysága szerint választja meg a válaszreakciót.
Stresszor lehet több embert érintő környezeti stressz, mint például természeti katasztrófák, háborúk, nukleáris balesetek, zajártalom, környezeti szennyeződések. Ide sorolandók egyes életkrízisek, mint házasság (alapvetően örömteli esemény is okozhat stresszt, hiszen az új helyzethez alkalmazkodni kell), válás, haláleset, de az egyén mindennapi bosszúságai, súrlódásai is. Ellentmondó szükségleteink vannak; hol függetlenségre, hol függőségre van nagyobb igényünk, például egy párkapcsolatban. Másik példa, hogy a társadalom együttműködésre és versengésre egyaránt sarkall. Újabb konfliktus lehet az impulzusok kifejezése, vagy az etikai normák betartása közti ellentmondás – az impulzusok minden társadalomban szabályozandók. Ezek a súrlódások a mindennapi élet apró kihívásain keresztül állandó stresszfenntartó tényezők lehetnek.
Élettani reakciók
Szervezetünk vegetatív egyensúlyának feltétele a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszeri működések összhangja. A szimpatikus idegrendszer a vészreakciókért felelős. Dominanciájának hatására növekszik a szívritmus, a vérnyomás, a pupilla kitágul, mélyül a légzés, növekszik az oxigén-felhasználás, gátlódik a bélrendszer működése. A szellemi tevékenység javulhat, az alvásigény csökken.
A paraszimpatikus idegrendszer nyugalmi helyzetben kerül túlsúlyba. A vérnyomás csökken, a pupilla összeszűkül, amely védi a szemet a túl nagy fényhatástól, a vér a hasi szervekbe és a bőrbe terelődik, az emésztés gyorsul. Stresszreakció idején szimpatikus irányba tolódik el az egyensúly, ami rövid távon segíti az alkalmazkodást, hosszú távon azonban kimeríti a szervezet tartalékait.
Szorongás, félelem, agresszió, depresszió, kognitív zavarok
A stresszre adott leggyakoribb válasz a szorongás, a félelem. A szorongás bizonytalan, tárgy nélküli félelem, sejtésszerű, kínzó, figyelmünket és gondolkodásunkat szétziláló, emlékezetünket bénító, szervezetünket támadó, ezerféle testi izgalmi tünetet létrehozó, izmainkat görcsösen befeszítő, testünket gúzsba kötő kellemetlen állapot. A fokozott szorongás betegségekben jelentkezik, fő fajtái: a pánikbetegség és a kényszerbetegség, a fóbiák, a poszttraumás stresszbetegség, generalizált szorongásos zavar, evési zavarok.
A félelem gyakoribb jelenség és köznapibb helyzetekben lép fel. A félelemnek van tárgya, míg a szorongásnak nincs.
Egy másik általános reakció a stresszhelyzetekre a harag, amely agresszióhoz vezet. A frusztráció-agresszió hipotézis szerint valahányszor erőfeszítésünket egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik: ki akarjuk küszöbölni, meg akarjuk semmisíteni az akadályt. Ezt a természetes reakciót a nevelés során szocializáljuk, megtanuljuk kezelni.
Ha a stressz folyamatos, de az egyén nem küzd meg vele sikeresen, a fásultság depresszióba csaphat át. A depresszió tehetetlen, reménytelen érzést kelt. A tanult tehetetlenség elmélete alátámasztja, miképp vezethetnek fásultsághoz, visszavonultsághoz és cselekvéshiányhoz, depresszióhoz, burn-out szindrómához a kellemetlen és befolyásolhatatlan események. Például az állandó, nagyfokú munkaterhelés a munkától való visszahúzódást eredményezheti.
Az emberek többsége kognitív zavarokkal, a figyelmi és emlékezeti funkció, a gondolati működések gyengülésével reagál, ha komoly stresszorokkal sokáig szembesül. Minél inkább szorongunk, annál valószínűbb, hogy kognitív károsodást szenvedünk. A kognitív teljesítményromlás annak következménye is lehet, hogy a stresszorral találkozva elterelő gondolatok nyomulhatnak az agyunkba. Azon töprengünk, hogy milyen cselekvési lehetőségeink vannak, aggódunk cselekedeteink következményeit illetően. A stressz hatására fellépő kognitív károsodások gyakran azt eredményezik, hogy az emberek mereven ragaszkodnak céltalan viselkedésmintáikhoz.
A stressz kezelésének módszerei
A stresszkezelés lényege, hogy képesek legyünk megelőzni és/vagy ellenőrzésünk alatt tartani a stresszhelyzetek okozta kellemetlen és veszélyes testi és lelki reakcióinkat. Az évtizedek alatt kikristályosodott, hogy milyen módszerek hatékonyak, és melyeket lehet gyorsan és hatékonyan elsajátítani.
E módszerek többek között: a stresszre adott testi és lelki reakciók tudatosítása és kontrollálása, a feszültség csökkentésének technikái, a csoporttámogatás protektív hatásainak kihasználása stb. A rendszeres testmozgásnak, heti legalább háromszori aerob félórás mozgásnak óriási jelentősége van, hiszen a fizikai aktivitás utáni megnyugvás paraszimpatikus irányba viszi el a vegetatív egyensúlyt.
A stressz mindennapi életünk természetes része. Tanuljuk meg kezelni, feszültségeinket tudatosítani, a kontrollálhatatlan stresszorokat pedig igyekezzünk kiküszöbölni. Jó munkát!
Dr. Eisler Olga